Ismerd meg a szerecsendiót

A szerecsendió magyar nevét valószínűleg onnan nyerte, hogy hosszú időn keresztül közel-keleti („szaracén”) közvetítők útján jutott el Európába. Már a középkorban közkedvelt volt fűszernek, gyógyszernek egyaránt. Arról, hogy hol s miképpen termesztik, ebben az időben még fogalmuk sem volt az embereknek, hiszen az első felfedezők, a portugál hajósok, sokáig nem jutottak el termőhelyére – a fűszert bálákba csomagolva, „készáruként” vásárolták a hátsó-indiai kikötőkben.

Később kiderült, hogy a szerecsendió valójában a (ma Indonéziához tartozó) Fűszer-szigetek egyik szigetcsoportján, a Banda-szigeteken terem, mégpedig egy örökzöld fán, amelyik igen magasra, 25-30 méteresre is megnő. Elültetése után körülbelül nyolc-tíz esztendővel kezd teremni, s körülbelül 60-70 évig elél. Termése mintegy 5-6 centiméter átmérőjű, körte formájú gyümölcs, amely érett állapotában magától kettéhasad. Belül egy 2-3 centiméter hosszú, ráncos mag van: ez a tulajdonképpeni szerecsendió. 

Ám fűszer készül a gyümölcs húsos, vöröses színű termésfalából is: megszárítva ebből lesz a szerecsendió-virág, más néven muskát virág vagy mácisz. A szerecsendiót többnyire reszelt állapotban, a máciszt apróra törve adják az ételekhez.

SZERECSENDIÓ-KENYÉR

Hozzávalók:

  • 7 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 7 dkg vaj
  • 14 tojássárgája
  • szerecsendió

Először a cukrot keverjük össze a tojássárgákkal, azután adjuk hozzá a lisztet, az olvasztott vajat, a szerecsendiót, és gyúrjuk össze. A tésztából mérjünk le 24 grammos darabokat, hosszú ovális formára csináljuk meg, a közepén pedig ujjunkkal nyomjuk össze egy keveset, hogy a rendes piskótaformát kapja meg. Kenjük be azután tojássárgával, és jó tűznél süssük ki.

(Forrás: Halász Zoltán – Mesélő szakácskönyv)