A fahéj

fahej

Konyhánk fűszerei közül az egyik legrégibb, legmindennapibb – és tegyük hozzá mindjárt: az egyik legkedveltebb – a fahéj. Finom süteményeket varázsol még finomabbá fűszeres, édes illatával; kompótoknak kölcsönöz ínycsiklandozó aromát, még a máskülönben egyhangú tejbefőtt rizs is érdekessé válik, ha finoman megszórják vele. A forralt bor pedig, amit csikorgó, fagyos téli napokon hörpintünk fel, fahéjtól illatozón az igazi.

A fahéjat igen régi időktől fogva ismerték és használták Európában – ám a „nagy felfedezések koráig”, a 15-16. századig csak a közvetítőkereskedelem hozta el kontinensünkre. Portugál hajósok voltak az elsők, akik eljutottak termőhelyére, a mai Sri Lankába – Ceylon szigetére -, ahol egy vadon termő trópusi fa, latin nevén a Cinnamomum cassia lefejtett kérge szolgáltatja a nevezetes fűszert.

gy ideig spanyol hajósok tollasodtak a fahéjkereskedelmen, majd egy idő múlva visszatértek a szívós hollandusok is. Később tőlük is elkaparintották a busás haszonnal járó fűszert a még náluk is rámenősebb angolok. Persze a lényeg mindeközben semmit sem változott: a fahéjhámozás nehéz munkáját a chaliák végezték mindvégig, akárki volt is az úr Ceylon szigetén.

KIJEVI ALMA

Hozzávalók:

  • 1 kg alma
  • 10 dkg cukor
  • egy fél citrom
  • 10 dkg dió
  • 15 dkg áfonyalekvár
  • 5 dkg méz
  • 0,2 dkg fahéj
  • 0,1 dkg szegfűszeg
  • 5 dkg vaj

Az almákat megmossuk, a belsejüket kivájjuk, és az almákat egy kis vízből, 5 dkg cukorból, szegfűszegből és fél citrom levéből készített lében megpároljuk. Közben megdaráljuk a dióbelet, összekeverjük a lekvárral és a mézzel. Miután az almák megpárolódtak, kivesszük, lehűlni hagyjuk, s a lekváros-mézes-diós töltelékkel megtöltjük. Egy tűzálló edényt kivajazunk, az almákat belerakjuk, és sütőben megsütjük. Azon melegében meghintjük fahéjas cukorral, és nyomban tálaljuk.

(Forrás: Halász Zoltán – Mesélő szakácskönyv)